Az ablakok keresztjén hold csöpög,
a borzas macskák apró ördögök.
A háztetőn a fény aranyburok,
jönnek komor, sötétlő kandurok.
Rezzenve jönnek, vonják lábukat,
hét eb van itt, de távol száz ugat.
S reszel, sikong, mint gép, ha nincs olaj,
ebek fölött a kényes macskajaj.
S nem értik, hogy miért e fájdalom,
miért virágzik fény a házfalon?
S nem értik, - hisz semmit sem ért az eb,
ha fönn a hold egy kissé véresebb.
A macska más; a násszal jóllakik,
s árnyat vadászgat vígan hajnalig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése