Weöres Sándor: Örök pillanat

Mit málló kőre nem bizol:

   mintázd meg levegőből.

Van néha olyan pillanat

   mely kilóg az időből,

mit kő nem óv, megőrzi ő,

   bezárva kincses öklét,

jövője nincs és multja sincs,

   ő maga az öröklét.

Mint fürdőző combját ha hal

   súrolta s tovalibbent --

így néha megérezheted

   önnön-magadban Istent:

fél-emlék a jelenben is,

   és később, mint az álom.

S az öröklétet ízleled
még innen a halálon.