Kedves Olvasók!

A minap a könyvtárban egy verses kötet akadt a kezembe. Néha egészen melankolikus hangulat tud eluralkodni rajtam és ilyenkor mindig ott lyukadok ki, hogy verseket olvasok. Egy Radnóti kötettel hozott össze a sorsom, és épp passzolt a kissé keserédes nyár végi hangulatomhoz. A szeptember a kedvenc hónapom, bár az őszi bágyadt napsütés mindig az elmúlás gondolatát idézi fel bennem. Valahogy , ha Radnóti kerül a kezembe, olvasás közben ez a lelkiállapot kerít hatalmába.
Mivel Radnóti Miklós igencsak közel áll a szívemhez, úgy gondoltam ezt a hónapot az ő verseinek szentelem. 

Elsőként álljon itt egy nyári pillanat Radnóti módra amolyan visszatekintésképp.

Bájoló

 

Rebbenő szemmel
ülök a fényben,
rózsafa ugrik
át a sövényen,
ugrik a fény is,
gyűlik a felleg,
surran a villám,
s már feleselget
fenn a magasban
dörgedelem
vad dörgedelemmel.

Kékje lehervad
lenn a tavaknak,
s  tükre megárad.
Jöjj be a házba,
vesd le ruhádat,
már esik is kint,
vesd le az inged.
Mossa az eső
össze szívünket.

.