Radnóti Miklós: Razglednicák

                               

 1.

                                  Bulgáriából vastag, vad ágyuszó gurul,
                                  a hegygerincre dobban, majd tétováz s lehull;
                                  torlódik ember, állat, szekér és gondolat,
                                  az út nyerítve hőköl, sörényes ég szalad.
                                  Te állandó vagy bennem e mozgó zürzavarban,
                                  tudatom mélyén fénylesz örökre mozdulatlan
                                  s némán, akár az angyal, ha pusztulást csodál,
                                  vagy korhadt fának odván temetkező bogár.

                                  1944. augusztus 30. A hegyek közt

2.

                                   Kilenc kilométerre innen égnek
                                   a kazlak és a házak,
                                   s a rétek szélein megülve némán
                                   riadt pórok pipáznak.
                                   Itt még vizet fodroz a tóra lépő
                                   apró pásztorleány
                                   s felhőt iszik a vízre ráhajolva
                                   a fodros birkanyáj.

                                  Cservenka, 1944. október 6.

Cservenka látkép

3.

                                Az ökrök száján véres nyál csorog,
                                az emberek mind véreset vizelnek,
                                a század bűzös, vad csomókban áll.
                                Fölöttünk fú a förtelmes halál.

                                Mohács, 1944. október 24.

Mohácsi képeslap

4.

                                 Mellézuhantam, átfordult a teste
                                 s feszes volt már, mint húr, ha pattan.
                                 Tarkólövés. - Így végzed hát te is, -
                                 súgtam magamnak, - csak feküdj nyugodtan.
                                 Halált virágzik most a türelem. -
                                 Der springt noch auf, - hangzott fölöttem.
                                 Sárral kevert vér száradt fülemen.

                                 Szentkirályszabadja, 1944. október 31.

Szentkirályszabadja szellemváros